Festett falaink

(magában motyog) Lelki tényezők... ja... Kinek a lelki tényezői?

Lekapcsolja a rádiót Szia anya! Gyere be! ▶ radio

Ááá, zene szólt, azt hallgattam, aztán kezdődött valami okoskodós műsor, én meg nem kapcsoltam ki. Kérsz egy teát? ▶ zene

Tudod jól, hogy nem bírja a gyomrom. Gyümölcstea. Jöhet?

(hozza a teát, az anyja elé rakja) Egy órája alszik... Vigyázz, még forró... Lehet, hogy egy kicsit túl édesre sikerült.

Szeretem. Te jutsz róla eszembe.

Dolgozik. Össze-vissza. Legtöbbször ketten vagyunk... De valakinek pénzt is kell keresnie. Megnézed, hogy rendezkedtünk be? A gyerekszoba már majdnem teljesen kész.

A hálónkban raktam le, ott hűvösebb van. Alváshoz egészségesebb. Bemennek a gyerekszobába

Milyen?

Miért kérdezed? Ne maradjon? Szerinted legyen színes? Szerinted is jobb lenne, ha színes lenne? Én bézsre gondoltam… A bézsben egy árnyalattal több az élet, mint a hófehérben. A fehér amúgy is olyan.... olyan steril.

Ááá, nekem is jobban tetszene a színes. Szerintem holnap veszek is festéket. Ettől máris jobb a kedvem. ▶ zene

Egy kisbaba a világ minden színházánál többet ér.

Szerintem már felébredt. Jössz?

És szerető apuci... Már nagyon vártunk.

Ne vedd hangosra, kérlek. Nemrég aludt el.

Mit? Jól van, jól van... Inkább mesélek. Nekünk nagyon jó napunk volt. Reggel beugrott anya, megnézte a lakást. Felöltöztünk, aztán elmentünk vásárolni. Gyorsan összekapkodtam a piacon az uborkát, paradicsomot… Megálltunk a húsosnál is. Aztán beugrottunk a Plázába. Na, azért ott eltelt az idő. Vettem néhány cuki tipegőt. Az egyik kis üzletben pedig óriási leárazás volt! Kihagyhatatlan! Éééés... (kacéran) vettem egy irtó szexi bodyt! Bordó! Este majd megmutatom, ha szeretnéd!

Meg falfestéket.

A gyerekszoba nem jó így. Anyám szerint is ráférne egy kis szín.. Szeretném, ha színes lenne. Lehet, hogy holnap átfestem.

Tudod, hogy nem fog ki rajtam. Anyunál is megcsináltam annak idején. Fehérből meg könnyű színeset csinálni.

Volt már olyan, hogy nem volt?

Nem hiszem, hogy ez most jó ötlet...

Ja... Gondtalanok voltunk. Jó nekünk most itthon! A kicsinek állandóságra van szüksége...

Ja, persze, én gondoljam át, rajtam múljon, így aztán az én hibám, ha nemet mondunk. Mert a nehezebb döntéseket mindig elegánsan átruházod.

Mert mindig így van. Ebből következően, ha igent mondunk, és mégsem jól sül el, akkor is én vagyok a hibás. A nemről nem is beszélve. Baráti kérdésre meg a te szádból nincsen nem...

Szia anya! Hát te?

Kész lettem a gyerekszobával. Ja, ő a mi hálónkban van.

Hát jó. Hozom a kicsit. Segítesz? Várj! Te hozd a babakocsit! Ne aggódj, nem nehéz, szerintem sikerült a legkönnyebbet kiválasztanunk. Várj, belerakom a takaróját, meg a cumisüveget. Oké, viheted. Hozom a picit. (leérnek) Még jó, hogy nem a negyediken lakunk... Így ni... Várjál picikém, mindjárt, mindjárt...(a kicsihez) Betakar anya, szépen, alukáljál egyet… (halkan énekel) Szunnyadj, kisbaba, őriz halk szoba, zsongó éjszaka, csillagfény. (Weöres Sándor: Szunnyadj, kisbaba) (Anyjához: ) Akarod te tolni? Anya, én milyen baba voltam? Úgy értem... sírós vagy nyugodt? Hasfájós? Gyakran fenn voltam éjjel?

Nem bánta, hogy lánya lett?

A családnak is meg kell születnie. Mindig ezt mondogattad nekem, emlékszel?

Anya, ez most komoly? Ezért jöttél, hogy megkérdezd, hogy a férjem vadállat-e? Azért, mert ott dolgozik? Hahó, anya, ő a jó oldalon áll! Persze, neki se könnyű... a kudarcok, meg a terápia... meg a folyamatos készenlét benn... a fogvatartottak se könnyítik meg... Érthető, ha néha türelmetlen vagy feszült.

Jó idő van... Anya, nálatok minden más volt… Ti idősebbek voltatok, amikor születtem. Mennyi voltál? Harminc?

Gondolom, egyből összejöttem. (nevet) Apa még idősen is rajongott érted. A tenyerén hordott.

Megnyugodni? Miért kellett neki megnyugodni?

Micsoda? Akkor te... a húszas éveid elején járhattál...

Nem... És ezt...ezt miért nem mondtad nekem soha?

És az nem jutott eszedbe eddig, hogy erről azért nekem is tudnom kellett volna? Hogy jogom lett volna megtudni?

(hangosabban) Anya, nem gondolod, hogy ez… ez a titok... egy csomó dologra hatással lehetett? A vizsgálatok, a terápia...

Eddig minden tanácsa bevált...

Sose kedvelted őt.

Anya, Ivett okosabb, mint hinnéd! Éveken át tanult. Hiszek neki, hogy most is célt érünk az ötletével. Nincs veszítenivalónk, minden mást próbáltunk már. És ez nem nehéz... Csak szeretni kell és kész... de jó is lenne... (megigazítja a takarót a kicsin) Ugye, milyen szép? Milyen nagyon édes, amikor alszik?

Én erről az egyről se tudtam... (Pici szünet) Jajj, anya, ez szörnyű. Sajnálom.

Meglepetééés! Ta-daaam..! (benyit a gyerekszobába és bemutat)

(zavartan) Nem tetszik? Azt hittem, szereted a kéket...

Még festés előtt megfürdettem. Nemrég megetettem, aztán sokáig ringattam. Most meg az ágyunkban van. Miért? Zöldre kellett volna?

De...megígérted, hogy este sétálunk egyet a parkban hármasban.

Te ebből állsz. Dolgozol. Pihensz. Aztán megint dolgozol, hogy utána pihenhess. Halló! Te is akartál családot. Család lettünk! Szükségünk van rád!

(Odakinn dühöng) Hogyne, az úr pihenni vágyik, pihen. Ha enni vágyik, semmi akadálya, a bejárónő megfőzött, lehet enni. Van tiszta ruha, pihe- puha ágyikó, csönd, ami körbevesz. Minden van, minden adott, mindent lehet...

Egy dolgot nem lehet... Egyetlen egyet nem lehet csak....

… amit én szeretnék. Na, azt nem lehet... Mert az én akaratom semmit sem számít...

Nem. Hogy tudnék...

Te ittál? Részeg vagy?

Nem vetted észre? Ott jöttél el mellette. A babafészekbe tettem. A gyerekszoba fala még szárad, ott nem alhat.

Marha vicces… Örülök, hogy jól szórakozol... De tudom, nem a te problémád. Csak tudnám, miért mentél bele, ha nem akarsz családot...

Mit? Miért kérem számon, amiben megegyeztünk? Mert így állapodtunk meg. De úgy tűnik, téged senki és semmi nem érdekel magadon kívül. Csak a munka.. meg a haverok. Neked nem itthon, hanem benn van a családod..A kibaszott munkahelyen, meg a kocsmában. Aztán persze jöhet a döglés, a tévé..ja, meg újabban a pia..

Ááá, ez fáj..! Engedj már el, te állat!

Nem a munkahelyeden vagy! Ott erősködjél.

(dörzsölgeti a piros csuklóit, miközben kimegy a nappaliba) Dögölj meg...

Ő itt Zsolt. Festőművész. Meg a falakhoz is ért. Megnézi. Mert mégis jobb lenne rózsaszín… A kéket le kell szedni valahogy, azt én nem tudom megcsinálni. Zsolt azt mondta, segít.

Mikor is mondhattam volna? A tegnap este nem annyira volt alkalmas a konstruktív beszélgetésre...ha rémlik még valami belőle...

Ezt most miért kellett?

Osztálytársam volt gimiben. Kiállítása lesz a városban. Küldött meghívót messengeren, beszélgettünk...ő ajánlotta, hogy megnézi a szobát..

Komolyan, neked ez a legfontosabb? Lengyelország? Tudod mit? Marhára nem gondolkodtam rajta. Nekem, ellentétben veled, nincs időm ilyenekre.

Igazából nincs is min gondolkodni. Nem vagyunk abban a....

.. abban a helyzetben.. itt van a kicsi..meg a festés..

Fiús..túlságosan fiús..

Neked. Neked mindegy..minden..

De a kicsi...

Neki állandóság kell. Napirend. Velünk.

Az más. Az olyan, mint a név….meg kell találni mindenkihez a megfelelőt. Ahogy a mi kisbabánknak is.... Egyből tudtam, hogy csak Arinka lehet... A karjaidba veszed, magadhoz öleled... sétálsz vele, és azonnal működésbe lép az ösztön... beindulnak a hormonok... Legalább kipróbálhatnád...

Ne haragudj, de nekem ez most nem megy... Szeretnék a családra koncentrálni. A babára. És te? Te mit teszel meg érte? Értünk? A családot, azt te is akartad... A gyógyszertől beszartál, a terápiát untad....Csak szeretni kellene és minden jönne magától... Szeretni. Érted? Nincs benne rizikó! Mit veszíthetünk?

Hozzá kell szoknunk a kicsihez... Neked is jobb lenne...

…. ne ordíts, mert....

Érzéketlen vagy!

Mi az, már napközben is iszol?! Anya jól ráérzett az újonnan született agressziódra.

Persze én bevédtelek...

(sikolt) Azonnal gyere ki! Hagyd őt békén!

(sikít) Neee! ▶ sikitas

(ölében a visszahozott baba, próbálja visszavarrni a karját, ami leszakadt, közben halkan énekel) Szunnyadj, kisbaba, őriz halk szoba, zsongó éjszaka, csillagfény. Hold jár egymaga, rád hull fátyola, álmodj, kisbaba, tündérkém. Nagy a menny ablaka, süt a hold éjszaka, letekint egymaga: „Alugyál kisbaba!” (Weöres Sándor: Szunnyadj, kisbaba)