Hidak istene
írta: Stermeczky Eszter
ZSOLT
negyvenes édesapa
IRÉN
ötvenes szociális munkás
SUTYI
konyhai kisegítőfiú
ÁRPI BÁCSI
hajléktalan
MILÁN
tinédzser fiú
SUTYI FŐNÖKE
csak hang
A dráma Budapesten éjjel, az Ördög-árok kifolyójánál játszódik, ahonnan tökéletesen rálátni az Erzsébet hídra.
Sötét. Teljes csend. A felkapcsolódó fényforrás egyedül egy idősebb férfi,
ÁRPI
BÁCSI
arcát világítja meg.
ÁRPI BÁCSI
Mit keres itt?! Az Ördög végbélnyílása ez, itt köpi ki magából az elhullottakat. Takarodjon innen! Takarodjon, hallja?! El fogja vinni, el fogja vinni magát is. Az Ördög! Elsodorja magával. Éjjelenként Styx-é változik a folyó. Menjen már! Jön a vihar.
Ismételt sötétség. Egyelőre csak a kifolyóhoz beszűrődő hanghatásokat halljuk: a közeli Jazz klubból kiszűrődő zenét, az ég dörgését, és egy ijedt férfi,
ZSOLT
zihálását. A történet folyamán a dörgés egyre hangosabbá válik, és elkezd villámlani is. Csipogás. A színpad közepén felgyullad egy apró fény, majd eltűnik. Néhány másodpercen belül ismét felgyullad. Elégedetlen ciccegés. A fény egy férfi,
ZSOLT
okosórájából árad. Próbál vele kezdeni valamit, nyomkodja, de nem sötétedik el, vagy ha el is sötétedik, mindig újra felvillan.
ZSOLT
lejjebb húzza kabátja ujját, hogy eltakarja a fényt. A takarás mögül váratlanul egy zseblámpa fénye világítja meg szórtan. A fény a ruhájáról feltéved az arcára.
ZSOLT
hunyorít.
IRÉN
zseblámpával be.
ZSOLT
Nem megyek sehova! Nem megyek el innen! Nem!
IRÉN
Nem szeretném elküldeni! Jó estét kívánok! Ne ijedjen meg, szociális munkás vagyok. Irénnek hívnak.
ZSOLT
Zsolt. Jól vagyok, nem kell segítség.
IRÉN
Biztosan? Nem fázik?
ZSOLT
Nem.
IRÉN
Nagyon vékonynak tűnik ez a nadrág. Nincs alatta semmi?
ZSOLT
Nem fázok, jól vagyok.
IRÉN
Rendben, értem. Nem szeretné, ha éjszakára elvinném egy szállóra? És kapna egy jó meleg teát.
ZSOLT
Nem, én innen nem megyek sehova! Ne próbáljon maga is elzavarni!
IRÉN
Mert ki akarta elzavarni?
(
ZSOLT
hallgat, láthatóan nagyon fél.)
IRÉN
És egy cigarettát sem fogadna el? És elmesélhetné, hogyan került most ide.
ZSOLT
Nem dohányzom.
IRÉN
Az nagyon becsülendő! Pedig az itt a cserekereskedelem alapja. Hát akkor kifogytam az eszközökből. Ha mégis meggondolná magát, csak szóljon valakinek, hogy hívja fel a Három Kívánság Alapítványt, és kijövünk magához.
(IRÉN elindul kifelé, megtorpan, amikor ZSOLT szólítja.)
ZSOLT
Várjon egy kicsit! Honnan jött? Véletlenül talált ide?
IRÉN
Hát kihívtak magához, képzelje. Nem mondom, nem volt könnyű megtalálni, el sem tudom képzelni, milyen járókelő az, aki errefelé téved.
ZSOLT
Egész éjszaka itt szokott járkálni? És keresi a rászorulókat?
IRÉN
Nem minden éjszaka, de ma látja, én vagyok szolgálatban.
ZSOLT
Itt a híd környékén szokott járőrözni?
IRÉN
Na, akkor kössünk egy alkut. Mindketten válaszolunk a másik kérdéseire felváltva. Miért húzta meg magát pont itt? Nagyon kiesik, és ha segítségre van szüksége, nem tud szólni senkinek.
ZSOLT
Mert innen lehet a legjobban rálátni az Erzsébet hídra.
IRÉN
És miért szeretne rálátni az Erzsébet hídra?
ZSOLT
Itt volt a környéken egész este?
IRÉN
(Sóhajt.)
Igen, errefelé voltam az este nagy részében. Már egy jó ideje mindig erre jövök. Miért érdekli?
ZSOLT
órája ismét értesítést küld, csippan egyet. A férfi láthatóan zavarba jön.
IRÉN
Ez magától jött? A telefonja?
Ismételt csipogás.
ZSOLT
idegesen felrángatja kabátja ujját.
IRÉN
megpillantja az órát.
IRÉN
Az igen apám! Szép jószág. A helyében elraknám valahova a zsákom mélyére, ha nem szeretném gyorsan és erőszakosan elveszíteni.
ZSOLT
Az óra marad. Csak egy dologban segítsen, kérem. Hogy kell rajta elnémítani az értesítéseket?
IRÉN
Hát, ha én azt tudnám, uram.
(Közelebb lép, nézegeti az órát.)
Előbb mentem meg magát a fagyhaláltól, minthogy ezt megszüljem! Ilyen okos szarom még nekem sincs otthon.
ZSOLT
továbbra is zavarodott, összeszedetlen. Remegő hangon folytatja, érdektelen dolgokról beszél.
ZSOLT
Komolyan, soha nem tudtam beállítani. Gyakran inkább nem is veszem fel már. Van otthon egy ilyen okosporszívó, azzal valahogy összekapcsolódott, és mindig kaptam értesítést, ha végzett a takarítással.
IRÉN
Azt megértem, hogy zavaró lehet.
ZSOLT
(Kifakad.)
Nincs ingerenciám rá, hogy üzeneteket kapjak a porszívótól!
IRÉN
Megértem.
ZSOLT
Annyira zavart, hogy azóta inkább a régi hagyományos porszívót használom.
IRÉN
Mármint használta.
ZSOLT
Hogy érti?
IRÉN
Első éjszaka?
ZSOLT
Nos…igazából…igen. Nem teljesen.
IRÉN
Nézze, ezt ilyenkor nehéz elfogadni. Iszonyatosan. Nem is kell elfogadnia, nem is lehet elfogadni. De abban, hogy megtartsa az emberségét, a szálló nagyon sokat tud segíteni.
ZSOLT
Én nem vagyok hajléktalan.
IRÉN
Tessék?
ZSOLT
Van hol laknom. Van munkám.
IRÉN
(Láthatóan megváltozik az attitűdje, amint érzékeli, hogy ZSOLT nem rászoruló.)
Azt ne mondja, hogy csak úgy viccből kijött megnézni, milyen megfagyni a budapesti éjszakában. Vagy ez valami social experiment? Újságíró a bevállalósabb fajtából? A rohadt életbe, de elegem van már ezekből! Foglalják itt le feleslegesen az energiáinkat, miközben valaki tényleg meghalhat, amíg én itt magával bohóckodok! Menjen haza, ember!
ZSOLT
Nem tehetem.
IRÉN
A kurva életbe nem teheti, mi az, hogy nem teheti?
ZSOLT
…a fiamat keresem. Összekaptunk, és elment otthonról.
IRÉN
Szólt a rendőrségnek?
ZSOLT
Azonnal hívtam őket, igen. De nyilván nem törődnek vele. Legyintenek. Elment, kitombolja magát, majd hazajön…de ez nem ilyen egyszerű. Vannak…problémái. Problémáink. Gondolom, magának nem kell taglalnom, találkozott már érzékeny lelkivilágú gyerekekkel bőven.
IRÉN
Bevallom, a kölkök nem az én terepem. Ebben a munkában mindenkinek meg kell találnia a magához legjobban illő közeget, különben nagyon gyorsan ki fog égni, és az ügyfeleikkel egymásnak fognak ártani. Na, ha nekem gyerekekkel kéne szót értenem, már rég elmentem volna mozdonyvezetőnek, vagy Isten tudja, minek. Így is azon gondolkodom, hogy szünetet kellene tartanom, de a nyugdíjig csak kibírom már…
ZSOLT
Tizenhat éves, középmagas, sötétbarna hajú fiú. Kék farmer, fekete dzseki, baseball sapka. Fekete az is. Nem látta?
IRÉN
Ez a leírás a tinédzserek felére igaz lehetne. Nem láttam. De ha láttam is volna, valószínűleg nem emlékeznék rá.
ZSOLT
Szóval lehet, hogy látta.
IRÉN
Nem tudok se igazat adni, se tagadni. Túlságosan rá voltam fókuszálva arra az úrra, aki az Ördög-árok kifolyójánál telepedett meg táborozni.
ZSOLT
Mondtam már. Innen jól rálátni az Erzsébet hídra.
IRÉN
Gyönyörű szerintem is. De talán nem annyira, hogy egész éjjel csodálni akarjam.
ZSOLT
Az egyik veszekedésünknél azt mondta, innen fog leugrani. Bence.
IRÉN
Van olyan lelkiállapotban, hogy tényleg megtenné?
ZSOLT
Nem tudom. Nem válaszol az üzeneteimre.
IRÉN
Anyuka? Testvérek?
ZSOLT
Ketten vagyunk csak. Kevés vagyok én neki egyedül. Nem tudom kezelni a dührohamait.
IRÉN
Mikor ment el?
ZSOLT
Délután öt körül veszekedtünk. A szokásosnál most jobban elfajult a helyzet otthon…törött poharak, tányérok mindenhol…
IRÉN
És azzal fenyegetőzött, hogy idejön leugrani.
ZSOLT
Az egy másik alkalommal volt. Most nem mondott semmit, csak elviharzott. Én meg nem tudom felkarolni az egész várost, nem tudok mindenhol ott lenni. Így csak imádkozok, hogy pont ott legyek, ahol kell lennem.
IRÉN
Tudja, én azért járok igazából ennyit erre a környékre, mert én is keresek valakit…régóta.
ZSOLT
Kit?
ZSOLT
és
IRÉN
a hidat nézik. A hallgatás alatt
SUTYI
be, a félhomályban észre sem veszi a másik két szereplőt. Nagy tárolódobozokat cipel magával, a Dunához érve leguggol, kiönteni készül tartalmukat. A jelenetet
ZSOLT
és
IRÉN
is végig nézik.
IRÉN
Jó estét!
SUTYI
kiált, ijedtében hátraesik, elejti a dobozokat, riadtan fordul a hang irányába.
IRÉN
Ne ijedj meg, szociális munkás vagyok.
SUTYI
Ne fojtson meg! Elnézést! Bocsánat. Nem zavarok!
SUTYI
felpattan, sietve elindul kifelé.
ZSOLT
Itt hagyta a…holmiját.
SUTYI
Mi…ja…tényleg.
SUTYI
visszafordul, kapkodva próbálja összeszedni a tárolókat.
IRÉN
Hadd segítsek.
(Odalép a dobozokhoz.)
Irénnek hívnak. És téged?
A válaszra készülő fiút egy üvöltés szakítja félbe.
SUTYI FŐNÖKE
Bazsalikomot kérhetek, vagy könyörögnöm kell, Sutyikám?!
SUTYI
Azonnal megyek!
SUTYI FŐNÖKE
Mit tart ennyi ideig kiönteni a szaros maradékot?!
SUTYI
Nem tart! Indulok már!
SUTYI FŐNÖKE
Szóljál, ha véletlen belefulladnál a Dunába! Felveszek majd valaki életképesebbet.
SUTYI
Úgy lesz!
IRÉN
Álljál csak meg, Sutyikám!
SUTYI
Csak a főnök szokott így hívni…
IRÉN
A Dunába öntöd ki a maradékot?!
SUTYI
Nem az én ötletem volt!
IRÉN
Miért kell kidobni? És miért a folyóba?
SUTYI
Ez a legegyszerűbb megoldás. És a legjobb is, azt mondta a főnök.
IRÉN
Már miért lenne jó?!
SUTYI
Mert így nem tudják kikukázni.
IRÉN
Miért lenne baj az, ha kiosztanátok a hajléktalanoknak?
SUTYI
Azt mondta a főnök nem szabad, mer’ ideszoknak a csövesek, mint a galambok.
(A főnökét idézi.)
IRÉN
Ezt a faszfejet…hát el tud ilyet képzelni, Zsolt?!
SUTYI
(Közelebb húzódik ZSOLTHOZ, odasúgja neki.)
Nagyon vérmes néni. Nem jó a közelében lenni.
ZSOLT
(Ironikusan.)
Teával fenyegetett.
IRÉN
(Káromkodik, leül, teátrálisan a térdére csap.)
Na mi pont az ilyenek miatt vagyunk, látja?! Ezek miatt dolgozunk. Minden mocsok, ami az ember szociális mellékterméke, az hozzánk folyik be. Nem az elszenvedőkre gondolok, akikre vigyázunk, nehogy félreértse. Hanem a felelősségvállalásra, pontosabban annak a hiányára, amit a családjuk velük szemben tanúsít. Vagy a barátaik. A munkaadójuk. A főbérlőjük, a bármilyen hozzátartozójuk, a hatalom. Ezeknek az embereknek mi vagyunk az utolsó reményük. A gyerekeknek gyakran az első állomás az életükben, az időseknek szinte biztos, hogy az utolsó. Mi cipeljük azt a felelősséget, amit mások már kényelmetlennek éreznek. Ez a szociális mocsok. Hogy ahelyett, hogy segítene, kiönteti a Dunába az ételt.
SUTYI
Sajnálom…bocsánat.
IRÉN
Nem a te hibád. Téged nem vádoltalak gondolkodással.
SUTYI
(Nem érti.)
Akkor jó! Én amúgy szeretnék segíteni az embereknek! Komolyan. Hogy lehet ide jelentkezni?
IRÉN
Szociális munkásnak? Eszedbe ne jusson!
SUTYI
Miért?
IRÉN
Mert ehhez a munkához lelkierő is kell, Sutyikám! Azért! És ép elme!
ZSOLT
Te, Sutyi! Miért hitted azt, hogy vízbe akar valaki fojtani?
SUTYI
(Elkerekednek a szemei, reszketni kezd.)
Hát nem tudja a Zsolti? Új lehet a környéken. Első éjszaka?
ZSOLT
Miért kérdezi mindenki ezt?!
SUTYI
Hát mert láthatóan nem ismeri az itteni viszonyokat, már bocsásson meg.
ZSOLT
Milyen viszonyokra gondolsz?
IRÉN
Megint ez a marhaság…ne hallgasson rá.
SUTYI
Hát az Ördög-árok fojtogatójáról! Aki a Dunába fojtja az embereket. Minden haláleset, ami itt történt az utóbbi években, sőt, évtizedekben, az neki köszönhető! Itt szokott megbújni.
IRÉN
Azt ne mondd, hogy elhiszed a saját hülyeségedet!
ZSOLT
Én találkoztam vele.
SUTYI
És túlélte?!
(Nyújtott csend. IRÉN töri meg.)
IRÉN
Zsolt. Ne kezdje. Magától azért többet várok.
SUTYI
Mondjuk teljesen elképzelhető. Ha már évtizedek óta fojtja vízbe az embereket, akkor jól megöregedhetett mára. Most már valószínűleg csak fiatalokban utazik. Náluk még erősebb.
ZSOLT
Fiatalok? Mennyire fiatalok? Tinédzserek?! Elbírna egy tinédzser fiúval?
SUTYI
Néhány éve is volt egy eset. Itt buliztak, aztán eltűntek vagy hárman egyszerre! Pont itt! Hármat is elvitt!
IRÉN
Igen, én is emlékszem rá. Azok a gyerekek nemhogy nem haltak meg, egyszerűen elfáradtak és hazamentek aludni, a részeg barátaik meg nem vették észre. Kábé két-három órán keresztül gondolták őket eltűntnek.
Mialatt
ZSOLT
SUTYIHOZ beszél, mögéjük, a színpadra besétál
MILÁN
. Szőke fiú, dzsekiben,
ZSOLT
fiának ellentéte. Megáll, a közönség feje felé néz, de mintha a mélybe bámulna le az Erzsébet hídról. A szereplők nem veszik észre.
ZSOLT
Sutyi! Láttál ma itt egy fiatal fiút errefelé? Középmagas, barna hajú…tizenhat éves…várj, mutatok egy képet!
(Előkotorja a telefonját, odanyújtja a fiúnak.
SUTYI
elveszi, hosszan nézi, elgondolkodik.)
ZSOLT
Na! Láttad? Láttad őt?!
(
SUTYI
nem szól, nagyon közel tartja a szeméhez a telefont. Hunyorít.)
ZSOLT
Mi van már?!
SUTYI
Nem láttam.
(Megvonja a vállát, visszanyújtja a telefont az idegtől reszkető ZSOLTNAK.)
IRÉN
Zsolt. Kivel találkozott? Tényleg látott valakit?
Mialatt
ZSOLT
válaszol, a háttérbe a másik oldalról
ÁRPI
BÁCSI
be. Megáll a fiú mellett. Amint észreveszi,
MILÁN
egy mozdulattal fent terem a korláton.
ZSOLT
Itt találkoztam vele. Nem örült neki, hogy itt vagyok. Hozzáért a…torkomhoz. Magyarázott valamit, de annyira megijedtem, hogy elkezdtem hadonászni, védeni magamat, fel sem fogtam, miről beszél. Mély, reszelős hangja volt. Halkan beszélt, de tisztán, egyszerűen nem tudom felidézni, pedig minden szavát pontosan lehetett érteni.
ÁRPI BÁCSI
(Ránéz a fiúra.)
Arra gondolsz, hogy leugrasz?
ZSOLT
ebben a pillanatban néz ismét a híd irányába. Meglátja a fiút.
(A fiú nem szól semmit.)
ÁRPI BÁCSI
Elmondtad valakinek? Búcsúüzenetet írtál?
ZSOLT
Bence…? Bence!
(ZSOLT kirohan a kifolyóból a szabad ég alá. IRÉN és SUTYI követik.)
Vele beszél! Ő volt az!
SUTYI
A fojtogató!
MILÁN
Nem írtam, nem mondtam el senkinek.
ZSOLT
Bence!
ÁRPI BÁCSI
Édesapád?
MILÁN
Fogalmam sincs, hogy ki az ürge. Valami alkoholista csövesnek néz ki. Talán az apám valami másik univerzumból, ahol érdekli, mi van velem. Én Milán vagyok.
ÁRPI BÁCSI
De láthatóan nagyon aggódik érted.
(MILÁN erre halványan elmosolyodik.)
MILÁN
Ha már más nem is.
IRÉN
Álljon le, Zsolt. Nem lesz semmi baj. A legjobb kezekben van.
Villámlás, amit egy hatalmas dörgés követ. Elered az eső.
ZSOLT
továbbra is üvölt, de elnyomja a hangját a vihar.
IRÉN
Ő volt az, akit kerestem. Ez az Árpi bácsi. Nem kell félni tőle. Álljon le, és örüljön neki, hogy ő talált a fiára először, és nem én. Így több esélye van.
ÁRPI BÁCSI
Elmondom neked, mi fog történni. Te úgy döntesz, hogy leugrasz onnan. Ez nagyjából egy olyan húsz-huszonöt méteres esést minimum jelent. Hát, nem egy Golden Gate, de azért vizsgáljuk meg. Húsz-huszonöt méteres esés az olyan hetven-nyolcvan kilométer per órás sebességet jelent, a víz ekkora magasságból már kemény felületként viselkedik, biztos hallottad már, olyan, mintha betonba csapódnál. Szerencsétlen esetben a csontszerkezeted szétzúzódik, és a hosszúcsontjaid létfontosságú szerveket fognak átszúrni, ami nem feltétlenül jelent azonnali halált, ellenben iszonyatos fájdalmat azt igen. A következő probléma: saccra olyan mínusz egy-két fokos lehet most a víz. A testedet azonnali sokkhatás fogja érni, és lehet, hogy te nem szeretnél élni, de a szervezeted ezt máshogy fogja gondolni, és megpróbál majd levegő után kapni, ami valószínűleg nem fog sikerülni, mert a jeges sokkhatás miatt kimarad a légzésed, és magatehetetlenül fogsz kapálózni. A harmadik tényező, amin fontos lenne elgondolkodni: a vihar. Még ha nem is esne tegyük fel komolyabb sérülésed, egészen egyszerűen el fog sodorni az áramlat. És ha ehhez hozzávesszük az előző két tényezőt, nem lesz esélyed a túlélésre. Pedig amint elengeded azt a korlátot, abban a pillanatban megfogod bánni.
ZSOLT
(A szereplők azóta közelebb értek a hídhoz, hallható távolságon belül vannak.)
Honnan tudja ezeket…?
MILÁN
Honnan tudja ezeket?
ÁRPI BÁCSI
Szociális munkás voltam. Kifejezetten hasonló esetekre specializálódva.
MILÁN
Az hogy lehet, hogy ma már nem látni egy ilyet se?
ÁRPI BÁCSI
Nézz rám, fiam. Bele lehet sorvadni ebbe az életbe. Főleg, amikor nem sikerül egy életmentés. Aki annak megy, ez lesz belőle.
(Forog egyet, hosszúkabátja körbe libben.)
(A fiú ismét elmosolyodik.)
MILÁN
Lecsúszott alkoholista csöves?
ÁRPI BÁCSI
Ha nem jössz le onnan most azonnal, én fogok felmászni, hogy tarkón vágjalak! Lecsúszott az vagyok, az alkoholizmusból kigyógyultam! Hajléktalan vagyok! A hajléktalan az nem csöves! A hajléktalan megtartotta az emberségét, szóval elvárja, hogy úgy is legyen kezelve! Ellenben az időm….az végtelen.
MILÁN
(Gúnyosan mosolyog.)
Hát azt látom. Még velem is van ideje törődni.
ÁRPI BÁCSI
Veled főleg! Mellesleg…
(Nyújtja a kezét a fiúnak.)
Nézzél le azokra az emberekre, fiam. Azokat te mentetted meg. Három embert megmentettél, míg én itt veled szenvedtem. Ha ez egy verseny lenne, te nyertél volna.
(ÁRPI BÁCSI lesegíti a fiút.)
És hopp, itt a negyedik élet.
MILÁN
Én? Hogy mentettem volna meg őket? Semmi közöm hozzájuk, azt sem tudom, kik ezek.
ÁRPI BÁCSI
Ezek ott tanyáztak egészen eddig az Ördög-árok kifolyójában. Pedig én szóltam annak az arcnak, hogy veszélyes. Hívtam is segítséget, amikor nem akart elmenni. Aztán akkor az az elmebeteg nő meg az a nyurga gyerek is hozzájuk csapódott inkább ahelyett, hogy elvitték volna. Látod? Leesett egy kis víz és árad az egész. Már rég elvitte volna mindhármat.
ZSOLT
,
IRÉN
és
SUTYI
akkor érnek oda.
ZSOLT
a szívéhez kap, zihál.
ZSOLT
Úristen… úristen. Összetévesztettem. Ő nem Bence…nem ő az.
IRÉN
Nem ismerte volna fel a saját fiát?
ZSOLT
Annyira rettegtem, annyira… azt hittem messziről, hogy ő az.
IRÉN
Jó estét kívánok! Árpi bácsi, már meg sem ismer?
ÁRPI BÁCSI
Irénke? Jaj, dehogynem, Irénke.
(MILÁNHOZ fordul.)
Én tanítottam őt be, amikor jött a gyerekekhez dolgozni. Nem telt el egy hónap, és már ott se volt. Látod, nem könnyű szakma.
IRÉN
Jól vannak, vagytok mindketten?
ÁRPI BÁCSI
Jobban nem is lehetnénk! A fiatalúr négy embert mentett meg ma, nekem három év alatt gyűlt össze ennyi! Egészen hideg lett…Irénke, bevinnél a szállóra? Ha még van szabad ágy.
IRÉN
Magának mindig van szabad ágy.
ÁRPI BÁCSI
És legyél szíves nem azonnal hívni a mentőket. Fontos megbeszélnivalóm van a fiatalúrral az úton, úgyhogy visszük őt is. Majd, ha odaértünk, iszunk egy jó meleg teát, és addig elmeséli nekünk, min ment keresztül. Utána kihívjuk a mentőket, jó?
IRÉN
Így lesz Árpi bácsi, megígérem.
ÁRPI BÁCSI
Köszönöm…amíg alszom, figyelj rá helyettem is, hogy senkinek ne jusson eszébe leugrani. Ilyenkor télen sokkal nehezebb megtalálni és kiszedni őket. Meg aztán munkaerőhiány is van ebben a szakmában.
IRÉN
Úgy lesz.
(SUTYIHOZ fordul.)
Te mit csinálsz?
(Számonkérően.)
SUTYI
Én visszamegyek dolgozni.
SUTYI FŐNÖKE
Sutyikám! Beledöglöttél a Dunába, vagy mi van már?!
SUTYI
Még nem!
SUTYI FŐNÖKE
Akkor megtennéd, hogy visszatakarodsz a konyhába?!
SUTYI
Megyek!
IRÉN
Nagyon helyes, van neked eszed. És szólsz a főnöködnek, hogy hívja fel szépen az Élelmiszerbankot, vagy személyesen tőlem fog ajánlást kapni rá.
SUTYI
De azért egy adagot mindig félrerakhatok az Árpi bácsinak?
IRÉN
Egy adagot mindig félrerakhatsz.
Elnyújtott csend. A szereplők ZSOLTOT nézik, aki nem mozdul. Csipogás.
ZSOLT
okosórája értesítést küldött. A férfi ránéz az órára.
ZSOLT
A porszívó üzent. Végzett a takarítással.
Újabb csend. A szereplők nem szólnak,
ZSOLT
és
IRÉN
arcán viszont tükröződik a felismerést követő sokk.
ZSOLT
felegyenesedik.
Vége