RENDEZŐ
ötvenes figura; csapongó, önfejű, bohókás
Senbazuru
1000 daru
“A szárnyaidra írom, hogy ‘béke’, és te átrepülöd az egész világot.”
Sadako Sasaki
DÉRKE
tündérlány; szomorú, de kényszeresen pozitív
ÁRNYÉK
virtuóz színjátszók / kórus / mozgásszínházi csapat
RENDEZŐ
ötvenes figura - csapongó, önfejű, ellentmondást nem tűrő, de bohókás
DÉRKE
tündérlány - szomorú, de kényszeresen pozitív
ÁRNYÉK
virtuóz színjátszók - Több szereplő, ideálisan egy csapat színész, akár táncosok vagy artisták. Megszólalásai feloszthatóak, kórusként, vagy kánonszerűen is előadhatók. Mozgásai szabadon értelmezhetőek, előadásmódja lehet akár tánc, báb, árnyjáték, vagy bármi, aminek a képzelet nem szab határt.
1. Árnyrendező
Árnyék különböző élőképeket jelenítenek meg. Először egy kastélyt formálnak. Rendező járkál, vizsgálja a készülő képet, gondolkodik. Árnyék folyamatosan helyezkednek, változtatgatják az alakzatot. Rendező folyamatosan instruál, akár belelép a képekbe, helyezgeti őket, megmutatja mire gondol. Közben építkezés zajai szűrődnek be a jelenetbe, Rendezőt időnként megszakítják, aki egyre feszültebben reagál.
RENDEZŐ
Nem jó. Az egész kicsit jobbra dől. A torzulás nehéz érzéseket kelt a nézőben, amolyan baljós hangulatot teremt és nem ez volna most a cél. Ott az a gömbölydedség nem segíti meg a magasztos kastély látszatát. Törekedjünk éles vonalakra. Jó, akkor térjünk át a tökhintóra. Mozgásban kell lennie, a kerekein kell gurulnia, különben ez csak egy tök. (zaj szűrődik, Rendező fájlalva fogja a fejét) Próbáljuk meg a játékot a fény-árnyékkal. Lehetne ez egy töklámpás, nagyon jó asszociáció. Ez készen van. Térjünk át az erdőre, fontos, hogy az átalakulás legyen gördülékeny. Ennek a folyamatnak nézzük meg a stádiumait megállásokkal. Kezdhetik. (zaj szűrődik be hosszan) Jó, ezt most újra, képtelenség koncentrálni ebben az istenverte zajban. Megpróbálok visszakeveredni a gondolataimhoz. Az első stádium a szétesés, itt a tempóra figyeljünk oda. A hatás akkor érvényesül, ha minden egyszerre történik, legalábbis ne legyenek nagyon kiugró mozgások. (zaj szűrődik, Rendező látványosan lereagálja) Jó, ez a szétesés működik így, de majd még úgyis részpróbázzuk a stádiumokat. Második stádium a szétesettség. Ez önmagában meg is van. Kedvencem az utolsó stádium, az összerendeződés. Benne van a nevem: Rendező. (a zaj kizökkenti, de próbál újra koncentrálni) Ezt nagyon precízen kell, különben nem lesz érthető, hogy ezek törzsek meg lombkoronák… (zaj folyamatos és erősödik) Ezt nem hiszem el. Ilyen körülmények között lehetetlen próbálni. Ez a próba így inkább csak harmatgyenge próbálkozás. Fényt! Hatalmas vakító fény. Jelenetváltás. Csend.
2. Első fog
A fényben megjelenik Dérke tündéralakja. Rendező és Árnyék csodálva figyelik.
DÉRKE
Halihó! Megérkeztem. Visszatértem, ha úgy tetszik. Emlékeztek még rám?
RENDEZŐ
Tündérke! Isten hozta! Ez ám a meglepetés!
DÉRKE
(megemeli mutatóujját) Dérke, nem Tündérke. Nevet változtattam. Simán csak Dérke a nevem. Üdvözöllek Rendező!
RENDEZŐ
Igyekszem megjegyezni. Árnyék. (büszkén Árnyékra mutat, ők meghajolnak) Állandó munkatársaim, a társulatom. Jelenleg is dolgozunk. Mi szél hozta?
DÉRKE
Nem ok nélkül vagyok itt. Szó ami szó, hiányzott ez a szoba, meg maga is Rendező, meg ti is Árnyék. Hisz ismerem őket. De rég jártam itt, meg kell hagyni. Azért emlékeztek rám, nem? A közös munkára? Lassan két éve már, hogy a Kisfiú utolsó tejfoga is kapitulált.
RENDEZŐ
Ezúttal a Kislány miatt érkezett?
DÉRKE
(szomorkásan) Szeretném még megtenni, amit csak tudok. A meglepetések segítenek, nem? (izgatott lesz) Úgy vártam már az első fog éjszakáját!
ÁRNYÉK
(izgatottan) Véresen alakult?
DÉRKE
Semmi vészes.
RENDEZŐ
Semmi izgalom?
DÉRKE
(kijavítja) Semmi felkavaró. Csak kipottyant és hopp. (ismét szomorkás) A felnövés kezdetét kellene jelentse.
RENDEZŐ
(átszellemülten) Ehhez méltó előadást rendezek mára, Tündérke.
DÉRKE
Dérke.
RENDEZŐ
Elnézést, csak olyan tüneményes! És inspiráló! (felpörög) Azon nyomban alkotásba kell fogjak!
ÁRNYÉK
Mit viszünk ma színre?
RENDEZŐ
Fogós kérdés. Kellene valami fogas téma. (gondolkodik) Ne vegyék hencegésnek, de számtalan igazán fogas történet lapul a kalapom alatt. Lássuk csak… Mennyi időnk van hátra? Fürdővíz eresztésének hangja szűrődik be. Dérke összerezzen.
ÁRNYÉK
Egy habfürdőnyi.
DÉRKE
(sürgetően hozzáfűzi) És egy fogmosásnyi.
RENDEZŐ
Ejha. Akkor vágjunk is bele! (Rendező hármat tapsol) ‘A három tejfog’: Árnyék színészetbe kezdenek, Dérke figyeli.
ÁRNYÉK
Tengeröbölben fehér a fog, színarany zománc a törzsén, színarany zománc a törzsén… Rendező megrázza a fejét. Dérke folyamatosan egyre kétségbeesetten figyeli a jeleneteket és keresi az alkalmat, hogy közbevágjon. Rendező mindig hamarabb leállítja, majd újra is indítja Árnyékat, mielőtt Dérke szóhoz juthatna.
RENDEZŐ
Inkább legyen a ‘Jelenetek a fogorvosi váróteremből’: Árnyék eljátsszák.
ÁRNYÉK
Enni vagy nem enni, ez itt a kérdés. Rendező újra a fejét rázza, Árnyék váltanak.
ÁRNYÉK
Mondottam ember: várj és várva várjál.
RENDEZŐ
(leállítja) Nem jó. "A ló foga": Árnyék váltanak.
ÁRNYÉK
Országomat egy lóért! De ajándék lónak ne nézd a fogát!
RENDEZŐ
(félbeszakítja) Legyen inkább az a mese, amikor az alsó fogsor és a felső fogsor ősi ellenségei egymásnak. Árnyék játszani kezdik az erkélyjelenetet.
RENDEZŐ
És a jobb alsó kvadráns Nagymetszőfoga egy álarcosbálon beleszeret a bal felső kvadráns második Kisörlőjébe és -
DÉRKE
(egyre kétségbeesettebb) Mindenki meghal a végén, ugye?
RENDEZŐ
Hát igen, ez a lényeg. (megadóan) Jó, akkor Diótörő: Tchaikovsky: The Nutcracker - Trepak (Russian Dance) megszólal. Dérke most inkább érdeklődve figyeli ahogy Rendező karmesterként instruál, Árnyék táncolnak, színészkednek. Fokozatosan eldurvul a jelenet.
ÁRNYÉK
A fogával zúzza szét! A fogával zúzza szét! Letörik a feje! Dérke nem bírja tovább a szörnyű jelenetet.
DÉRKE
Erre most nincs időnk! Zene hirtelen kiáll. Árnyék abbahagyják a színjátszást, Rendező kissé zaklatott.
DÉRKE
(határozott, de igyekszik kedvesen) Sajnálom, ez mind igazán remek ötlet, de ma nem ilyenek kellenek ide.
RENDEZŐ
(megadóan) Rendben van. Legyen valami, ami magáról szól. Magukról, fogtündérekről. Szerepelhet is benne, Dérke, de akkor muszáj részt vennie a próbán is, nem ám csak beleimprovizálni. (belegondol) Egy bájos mesebeli díszletet képzelek a történet mögé -
DÉRKE
(közbevág) Nem erről van szó. Sőt, ellenkezőleg, éppen ezt szeretném elkerülni. Ne rólam szóljon. Hisz én a küldetésem miatt vagyok itt: ma éjjel el kell szállítanom a kiesett fogat és cserébe ajándékot kell csempésznem a Kislány párnája alá. Ez nem olyan egyszerű ám, mint aminek hangzik. Nem lehet ezt csak úgy, hipp-hopp. Végre kell hajtanom az óvintézkedéseket, nem csúszhat hiba a tervembe. Az első és legfontosabb óvintézkedésben nektek is szerepetek van: meg kell akadályozni, hogy észrevegyen a Kislány. A legkézenfekvőbb módja ennek, hogy alvásidőben teljesítem küldetésem. Mély és édes álomra van szükség. És nem árt, ha gyorsan következik be.
RENDEZŐ
Ha jól értem, azt akarja mondani, hogy fogjuk rövidre az előadást. Legyen egyfelvonásos.
DÉRKE
Pontosan. Akár egyetlenegy rövidke jelenet is megteszi. (Rendező ráncolja a homlokát) És semmiképpen se szóljon rólam. A Kislány is vár engem ma éjjel és nem kockáztathatom meg lelepleződésemet. Csak semmi izgalom, semmi, ami ébren tart.
RENDEZŐ
(sértődötten) Unalmasat én nem tudok rendezni.
DÉRKE
Én sem fogalmaznék így. Nem unalmasat kérek, inkább… (keresi a szavakat) Altatót. Bizonyára ismertek erre tippeket-trükköket, vagy sem?
RENDEZŐ
Természetesen ismerek. Ez az egyik kutatási területem. (elgondolkodik, nem jut eszébe semmi) Csak még kutatom, tudja. Árnyék? Tippek- trükkök?
ÁRNYÉK
(mintha tananyagot mondanának) Ne legyen hosszú. Legyen rövid. Ne legyen felkavaró. Legyen lenyugtató. Ne legyen hirtelen. Legyen hirtes. Ne legyen ismeretlen. Legyen ismerős.
RENDEZŐ
(büszkén) Az én társulatom!
ÁRNYÉK
(folytatják a tananyagot) A legjobb módszer, ha bárányokat számolunk.
RENDEZŐ
Bárányokat? (elgondolkodik) Jelenleg nem inspirálnak a birkák.
DÉRKE
(megörül a konstruktív ötleteknek) Mindegy most az! Felőlem lehet bárányfelhő is, vagy akármi. A számlálás a kulcs. És legyen ismerős.
RENDEZŐ
Ismerős? Úgy érti valami aktuális?
DÉRKE
(bizonytalan)(fojtott hangon) De semmi kórház. Semmi váróterem. Csak pozitívan! Rendező nem teljesen érti, de bólint.
RENDEZŐ
Csak pozitívan… (gondolkodik) Tökéletes! A nagy daru és a Kisember. Rendező hármat tapsol, fényváltás.
3. A nagy daru és a Kisember
Első jelenetből ismerős építkezéshangok visszatérnek, de a zaj kisimul kellemes hangszőnyeggé. Árnyék virtuóz színjátszásba kezdenek. Rendező nagyon koncentrálva és büszkén, Dérke kissé rossz előérzettel figyeli.
ÁRNYÉK
Egyszer volt, hol nem volt, ott volt kint, volt egyszer egy nagy daru és egy Kisember. Többször voltak, többen voltak, minden nap ott kint dolgoztak. Egyik nap a Kisember elindul fel a nagy darun, mert a tetejében, ott fent dolgozott. Minden nap elindult fel, nagyon kora reggel, a madarakkal kelt a Kisember. Ugyanis hosszú út vezetett fel a nagy darun, a toronydarun. 317 létrafok volt rajta, ezt a Kisember minden nap megmászta, oda-vissza, fel és le. Felfelé mindig fürge volt, jó kedvvel mászott a Kisember, mert minden egyes létrafokkal feljebb egyre többet látott a világból. Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilencvennyolc, kilencvenkilenc. A 100. létrafoknál rendszerint megpihent. Ekkor bukkant ki a legmagasabb ház teteje felett és körülszemlélt. A házak ugyanott álltak minden nap, de egyre nőttek, gyarapodtak. Százegy, százkettő, százhárom, százharminchárom. A Kisember rendszerint megszámlálta őket, közben kifújta magát és erőt gyűjtött az előtte álló létrafokokhoz. Százkilencvennégy, százkilencvenöt, százkilencvenhat, százkilencvenhét, százkilencvennyolc, százkilencvenkilenc. Mászott tovább, fürgén, jókedvűen, csak a 200. létrafoknál pihent meg újra, rendszerint. Ilyen magasan már csak a toronydaruk meredeztek az ég felé. A Kisember megszámlálta ezeket is, kétszázegy, kétszázkettő, kétszázhárom. Közben kifújta magát és indult is tovább felfelé, fürgén, jókedvűen. A 300. létrafokot követő pihenő volt a Kisember kedvence. Ennyire magasan már csak a madarakat látta, azokat számlálta rendszerint. Háromszázegy, háromszázkettő, háromszázhárom, háromszáznégy, háromszázöt, háromszáztizenhat. Az utolsó 17 létrafokot mászta meg a legfürgébben, legjókedvűbben, madárcsicsergés kíséretében. Mikor a tetőre ért, már csak egy gyors körülszemlélésre maradt ideje, számlálásra nem, hisz mihamarabb munkához kellett látnia. A Kisember minden nap a Nappal versenyzett. Tudta, hogy sötétedés előtt végeznie kell a munkával és le kell ereszkednie a 317 létrafokon, különben baj lesz. Rendszerint a Kisember nyert és nem lett baj. Történt egy nap, hogy a Nap fürgébb volt a Kisembernél és nyerésre állt. Mikor a Kisember lefelé indult a nagy darun, egy, kettő, három, négy, öt, hat, és a 17. létrafok után rendszerint körülszemlélt, látta, hogy nem látta, de még csak nem is hallotta a madarakat. Megijedt a Kisember. Tudta, hogy késésben van és valamivel fürgébben, de valamivel kevésbé jókedvűen mászott tovább lefelé. Kilencvennyolc, kilencvenkilenc. 100 létrafok után megpihent és szokásosan számlálni kezdte a darvakat -
RENDEZŐ
(közbezördül) Nem jó. Számlálni kezdte a darukat. Munkagépeket. A hangszőnyeg innentől zavaró építkezészajjá kezd szétesni és folyamatosan erősödik. Dérke bizalmatlansága szorongássá alakul.
ÁRNYÉK
Számlálni kezdte a munkagépeket. Százegy, százkettő, százhárom, de alig kezdett bele, észrevette, hogy ahol rendszerint daruk álltak, most zsiráfok meredeztek az ég felé. Furcsállotta ezt a Kisember, de számlálni kezdte a zsiráfokat. Ám a zsiráfok a darukkal ellentétben nem álltak meg a helyükön, össze-vissza, keresztül-kasul meredeztek az ég felé és a Kisembert ez rendkívül összezavarta. Nem tudta már hányadik zsiráfot számolja, hányadik létrafokot mássza. A házak teteje mint éles tüskék, rendezetlenül, fenyegetően terültek el alatta, megszámlálatlanul. Mászott tovább a Kisember a nagy darun lefelé, nagyon fürgén, egyáltalán nem jókedvűen - A zaj fokozatosan elnyomja a szöveget, Árnyék csak mozgással folytatják. A fény Dérkére szűkül, aki remeg, pánikrohama van. A kitartott másodpercek hangos zajban és teljesen Dérkére fókuszálva telnek. Dérke sikít.
DÉRKE
Áááááááááá Árnyék leállnak, eltűnnek a színről. Zaj kiáll és fényváltás.
4. Ars poetica
RENDEZŐ
(ideges) Mégis mi történik?! Nem állunk meg. Ez nem tesz jót a dramaturgiának.
DÉRKE
Nem fog működni. Túl ijesztő. Nem fog tudni elaludni a Kislány.
RENDEZŐ
A végét meg se hallgatta, mégis hogyan szeretne így véleményt formálni? Maga szabotál engem. Végre ihletett állapotban vagyok, lenne kedve nem szabotálni?
DÉRKE
(próbája megértetni) De hisz ez így nem fog működni.
RENDEZŐ
Mit tud maga, Tündérke. Az árnyrendezés nem a maga dolga. A saját érdekében is jobban tenné, ha nem ártaná bele mindenbe magát. Maradjon a szakterületénél.
DÉRKE
(kezd kissé dühös lenni) Ahhoz, hogy működjön, össze kell dolgoznunk. Nem lehetsz ennyire önző, Rendező. Fogadj kérlek szót, én csak jót akarok mindenkinek!
RENDEZŐ
(nagyon dühbe gurul) Még hogy jót akar mindenkinek! Tündér maga egyáltalán? Nem is fogtündér, hanem fogrém. (megtetszik neki a saját ötlete) Fogkrém, az maga.
DÉRKE
(fenyegetően) Túlfeszíted a húrt, Rendező. Utoljára kérem, rakjatok össze valami uncsi előadást Árnyékkal, amin egykettőre bealszik a Kislány és hagyjuk békén egymást.
RENDEZŐ
Kibújt a szög a zsákból! Mégiscsak unalmasat akar?! Mondtam már, hogy képtelen vagyok rá. A művészetem egyszerűen magából fakadóan és megváltoztathatatlanul izgalmas. Nem hiába hívnak engem Unaloműzőnek. Benne van a nevemben: uű. (Dérke kérdőn néz) Felvettem volna az uű. titulust, csak hát… (elgondolkodik, kissé szomorkásan) Az unalomnál talán csak a halogatást utálom jobban!
DÉRKE
Hát ne halogass!
RENDEZŐ
Ne halogass, ne halogass… Maga tényleg semmit nem tud, Tündérke. Rendező duzzogva elfordul.
DÉRKE
(az orra alatt duzzogva) Dérke. Dérke a tenyereibe temeti az arcát.
DÉRKE
Rendező, kérlek. Ez az első fog és… Próbálja visszatartani a könnyeit, nem teljes sikerrel. Megpróbálja összeszedni magát és végigmondja.
DÉRKE
Azt se tudom mennyit fogunk tudni megszámolni.
RENDEZŐ
(kezdi megérteni a helyzetet) Úgy érti..? Dérke sírdogálva bólogat, összekuporodik. Elnémulnak és gondolkoznak. Rendező töri meg a csendet, idegesen beszél.
RENDEZŐ
Maga szerint mit kellene csinálnom? Adjam be a derekam? Szegüljek szembe önnön ars poeticámmal? Nem fogok unalmas előadást rendezni. Pont. Dérke nem néz fel, nem válaszol. Rendező odalép hozzá, hogy nyugtassa.
RENDEZŐ
(szomorúan) Mit kellene csinálnom? Dérke felnéz és előáll az ötlettel, ami eszébe jutott.
DÉRKE
Ami szerinted unalmas, nem biztos, hogy mindenkinek unalmas.
RENDEZŐ
Hogy?
DÉRKE
Nem ugyanazok a dolgok unalmasak mindenkinek. (Rendező nem érti) Szoktál papírból hajtogatni?
RENDEZŐ
Mit?
DÉRKE
Hajót, csákót, tulipánt, bármit. Kissé unalmasnak hangzik, nem?
RENDEZŐ
Mást se csinálok. (sóhajt) Árnyakat hajtogatok egész életemben. Dérke szomorúságból egyre lelkesebb és inspirált állapotba vált.
DÉRKE
Egy japán legenda szerint, aki 1000 papírdarut hajtogat, annak teljesül egy kívánsága.
RENDEZŐ
(komolyan) Ez tényleg így van?
DÉRKE
Hát. Én személy szerint hiszek a varázslatban. Ez a szakterületem. Ezen csendben gondolkoznak.
RENDEZŐ
Nem fárasztó ez egy kicsit? Meghajtani a darukat?
DÉRKE
Darvakat. De, biztosan. De a varázslatért cserébe? És lehetséges, hogy valamivel kevesebb is megteszi. Ki tudja. Csendben gondolkoznak. Majd vízleeresztés hangja hallatszik.
DÉRKE
(riadtan) Elrepült az idő. Most mi legyen?
RENDEZŐ
(magabiztos mosollyal) Bízzuk magunkat a varázslatra. Rendező tapsol hármat, fényváltás.
5. Vonuló madarak
Ez a jelenet egyfajta zen állapot. A színen Árnyék vannak, rengeteg papírdaruval és négyzetes lapokkal. Fogmosás hangja hallatszik, majd öblögetés és köpés. Aztán elindul Tchaikovsky: The Nutcracker - Dance of the Reed-Flutes és végigmegy. Árnyék origami darvakat készítenek a zenére. A hajtogatás nagyon pregnáns koreográfiával történik, közben félhangosan számolnak.
6. Búcsúlevél
A zene a végéhez ér, csend. Dérke visszajön a színre, felveszi az egyik lapot és hangosan olvasni kezdi. Árnyék mozdulatlanok.
DÉRKE
Kedves Dérke! (felnéz a lapból) Tündérkét írt, de kisatírozta. Régóta fogalmazom levelem, csak hát…Az unalomnál talán csak a halogatást utálom jobban. Nem emlékszem hány esztendeje búcsúztunk el egymástól. Rögtön a tárgyra térek: hiányzik, Dérke. Gyakran emlegetem társulatomnak a maga pozitív kritikáit. Felújítottam az Altató rendezésem, meglehetősen hasznosnak bizonyult az ezzel kapcsolatos véleménye, elégedett vagyok. A robogás halkabban szendereg, a villamos kisebbet csönget. Minden a helyére került. Mi, Árnyékkal viszont most elhagyjuk régi helyünk. A madarak kirepültek, a gyerekszoba üres. Köszönöm a közös munkát, hálával gondolok vissza minden egyes pillanatára. (kedvesen lereagálja) Persze. Nem búcsúzkodom, mert nem tudom lesz-e még közös ügyünk. A társulatunkkal új szobát keresünk, ha tudomása van valamilyen lehetőségről, ne tartsa magában, illetve szívesen fogadom a szakmai meglátásait és esetleg válaszlevelét is. Hálával, uű. Rendező.
Sötét.